Kórházi rehabilitáció

Játékos tornaórák – mozgásrehabilitációs program

A program szakmai vezetője: Pektor Gabriella.

Minden betegség rendkívül igénybe veszi a gyermeket. Különösen akkor, ha a legsúlyosabbal, a rákkal szembesül. A gyógykezelés (melyet optimális esetben egy orvosból, nővérből, dietetikusból, pszichológusból, pedagógusból, szociális munkásból, gyógytornászból álló szakmai team végez,) hosszú, sokszor évekig tartó kórházi tartózkodást igényel, időigényes, fájdalommal és sok kellemetlenséggel jár. A hosszú kórházi tartózkodás alatt kevesebb idő jut a játékra, a tanulásra, a sportolásra pedig sokszor sem lehetősége, sem energiája nincs a kis betegnek. Pektor Gabriella és Andor Ildikó gyógytornászok 1999 óta heti két alkalommal tartanak a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Onkológiai és Hematológiai Osztályán kezelt kis betegek számára játékos tornaórát. Az eddigi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a tréningezett betegek kevésbé szenvednek a kezelések mellékhatásaitól és egyéb panaszoktól, gyorsabban felépülnek, lelkileg kiegyensúlyozottabbak, a teljesítményhez igazított sportterhelés edzi az immunrendszert, a sporttevékenység következtében a félelemérzet csökkent, az ellenálló képesség erősödött,az anyagcsere mobilizálódásával a salakanyagok gyorsabban elszállításra kerülnek.

Minden gyakorlat játékos, teljesítménykényszer nélküli. A mozgás jókedvre hangolja a gyermekeket, gyorsabban telik a kórházban az idő, és az az érzés, hogy sikerült valamit megcsinálni, ösztönzést és életkedvet ad. Az óriás labdák használata, s az azokkal végzett gyakorlatok a tornaórák szerves részét képezik, felejthetetlen élményt nyújtva a gyermekeknek, elősegítve a test és lélek együttes gyógyulását.
A különböző korú, illetve különböző típusú betegségek esetén a torna egyénre szabott kell legyen és speciális megoldásokat igényel. A program országos kiszélesítésével megoldódna a gyermekonkológiai-hematológiai osztályokon kezelt gyermekek egységes, szakszerű, a legújabb eredményeket és módszereket a gyakorlatba építő hatékonyabb mozgás-rehabilitációja.
Hazánkban, 2004-ben rosszindulatú daganatos megbetegedések miatt kezelés alatt álló gyermekkorú betegek száma 622 fő, a gondozottak száma pedig 2163 fő volt. Magyarországon évente kb. 300 gyermek kerül malignus megbetegedés miatt az országban működő 10 gyermekonkológiai központ valamelyikébe. A program által elért beteg gyermekek száma több ezerre tehető, hiszen a mozgásszervi rehabilitációra a kórházi osztály mellett (ahol a gyermek sokszor hónapokat, éveket tölt) ambuláns keretek között is lehetőség nyílik, mivel a gyermekek 1-2 hetente kontroll vizsgálatokra érkeznek a kórházba. A hosszú várakozási időt nagyon jól fel lehet használni egyéni tornáztatásra.

A programban szereplő, mozgásos játékok olyan cselekvések, amelyekben a személyiség egésze vesz részt. Ezek a mozgásos cselekvések nemcsak az ideg- és izomrendszer, a szív-, keringés- és a légzés-szervrendszer, az érzékelő- és mozgatóapparátus, s egyéb más szervrendszerek fokozott igénybevételét és működését igénylik, hanem a pszichés tulajdonságok, képességek és funkciók, az értelmi és érzelmi szféra igénybevételét és működését is.

A játékok, a mozgásos játékok, a testnevelés és a mozgással töltött szabadidős tevékenységek nemcsak a testi fejlődés, az egészség fejlesztésének, a kondicionálásának, a motoros képességek és készségek kialakításának és továbbfejlesztésének eszközei, hanem megfelelő felhasználásával, célszerű és tudatos pedagógiai munkával valóban az emberi személyiség egészére vannak hatással.

A program eredményei:

A magyar gyermekonkológiai, hematológiai osztályokon kezelt betegek életminőségének javulása a kezelések alatt és után, eredményesebb felépülése és optimálisabb rehabilitációja várható a program megvalósításától.

2007-ben 197 gyermek 1250 alkalommal vett részt a programon.

Alkotó délutánok – művészetterápiás rehabilitációs program

A program szakmai vezetője: Petermanné Liszkai Linda kézműves foglalkoztató, pszichológus

A foglalkozások célja kettős: lekötni a gyermekek figyelmét és lehetőség szerint fejleszteni képességeiket. Ezzel csökkentve hátrányukat, mert az átlagosan egy éves kezelés alatt a gyermekek iskolába, közösségbe nem járhatnak, mivel legyengült immunrendszerük miatt fokozott fertőzésveszélynek vannak kitéve.

A speciális technikák a kifejezőkészséget, az élményszerzést és a fantáziát erősítik. Az alkotó megnyilvánulások jó lehetőséget teremtenek a betegség fokról-fokra történő legyőzéséhez. Azt kell hangsúlyozni, hogy a gyermekek nem passzív szemlélői életüknek, hanem aktívan részt vesznek feladatok elvégzésében, célok elérésében. A foglalkozások jellege a gyermekek életkorához, érdeklődőséhez és egészségi állapotához igazodik. Az osztályokon kezelődő betegekkel az életkoruknak megfelelően foglalkozunk. Kisebb gyermekek szívesebben vesznek részt csoportos fogalakozásokon, melyeket a pszichológus és a foglalkoztató közösen vezetnek. Ezek során művészetterápiás módszereket használunk fel. A középpontban mindig valamilyen alkotás elkészítése áll, melyet a gyerekek saját igényül, ízlésük szerint csinálnak meg. A foglalkozások célja elsősorban a gyermekek figyelmének elterelése az éppen folyó kezelésekről, az ezekkel összekapcsolódó hányingerről, kisebb fájdalmakról. E mellet természetesen nagy hangsúlyt kap az alkotás öröme is, annak az érzése, hogy „képes vagyok erre”. Gyakori, hogy a gyerekek megbeszélik a kezelésekkel kapcsolatos élményeiket, beavatják egymást, a gyakorlottabbak szívesen elmagyarázzák új társaiknak, mi miért történik. Így csökkennek szorongásaik, félelmeik, szociális támaszt jelentenek egymás számára.

Az Alkotó délutánokon a gyerekek többféle kézműves technikát ismerhetnek meg, Pl. rongybabakészítés, gyöngyfűzés, ügyességi játékok készítése, vízenfeszés, agyagozás, üvegfestés stb.

Fontos a fejlesztésre való törekvés. Fontos, hogy fejlődjön a gyerekek kézügyessége, meg kell ismerjék a helyes ceruzafogást, ecsetkezelést, a kicsik a színeket, a nagyobbak a színkeverést. Betegségükből adódóan a fejlesztés nehezen valósítható meg, mivel mindegyik gyerek másképp éli meg a kezelést, előfordul, hogy csak piros színnel hajlandó festeni és nem engedi, hogy irányítsák.

A bennük felhalmozott feszültséget és fájdalmat viszont segítenek oldani a foglalkozások. A foglalkozásvezető igyekszik olyan kézműves technikákat tanítani a gyerekeknek, amivel egész nap hasznosan töltik az időt, de nem fárasztja őket.

Híd a szigetről – pszichológiai rehabilitációs program

A program szakmai vezetője: Petermanné Liszkai Linda pszichológus

Lelki segítség és felkészítés a betegséggel való megküzdésre gyermekeknek és szüleiknek. A tartós kórházi kezelések során az osztályokon ápolt gyermekek és szüleik közösséggé kovácsolódnak. Ezt a közösséget támogatjuk hétről-hétre szakszerű pszichológiai vezetéssel.

Híd a szigetről gyermekeknek:

Minden betegség rendkívül igénybe veszi a gyermeket. Különösen akkor, ha a legsúlyosabbal szembesül, a rákkal.

A gyógykezelés hosszú, sokszor évekig tartó kórházi tartózkodást igényel Ezzel elszakítva a gyermeket családjától, kortársaitól, barátaitól, az életkori sajátosságoknak megfelelő elfoglaltságoktól.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a daganatos betegségek kezelése hosszú és időigényes. Fájdalommal és sok kellemetlenséggel jár.

Rendszeres orvosi és kórházi ellenőrzést illetve kórházi tartózkodást igényel. Ezáltal sokkal kevesebb idő jut játékra, tanulásra. Sportolásra pedig sem lehetősége, sem energiája nincs a betegnek.

Lelkileg megviseli a beteg gyermeket, hogy sokszor a kortársak,iskolatársak kiközösítik(pl. azért mert nincs haja).

Ezek a terhek meggátolhatják a gyermeket céljai elérésében, blokkolják, fásulttá teszik. Így kevésbé tud a betegség ellen harcolni, együttműködni.

A kórházba került gyermek többféle terheléssel néz szembe:

• új környezetbe került,
• meg kell barátkoznia azzal, hogy idegenek gondozzák,
• olykor nagyon beteg gyermekekkel hozza össze a sors
• betegtársai közül valaki meghal

A program célja:

A betegséggel való megküzdés könnyítése és az életminőség javítása.

A foglalkozások (nemzetközi irodalmi adatok alapján) jelentősen hozzájárulnak a gyógyult ill. sérült gyermekek visszatéréséhez a társadalomba.

A program célja az első szakemberi megbeszélésen megfogalmazódott: a beteg gyermek pszichés feszültségeinek oldása, a betegséggel való megküzdés könnyítése és az életminőség javítása.

Reményeink szerint a foglalkozások jelentősen hozzájárulnak az időközben meggyógyult ill. sérült gyermekek visszatéréséhez a társadalomba. Ennek felmérése prevenciós programunkban szerepel.

A program tartalma:

• Orvosi tanácsok. Az orvos szerepe nagyon nehéz. Magatartásával tartania kell a lelket a betegben. Készen kell állnia arra, hogy a lelki és fizikai meg-megterhelés leküzdésében segítséget nyújtson.
• Krízis intervenció: az akut krízishelyzetek oldása, hatékony megküzdési Stratégiák kidolgozása a megváltozott élethelyzetre.
• Kommunikációs “hidak”építése: az orvosnak minden betegség pszichológiai oldalát is mérlegelnie kell. A betegség legelejétől kezdve érdeklődést kell tanúsítania a gyermek érzelmei iránt és megmutatni, mi módon lehet és kell szavakba önteni a panaszokat.

A programtól várt eredmények:

A beteg gyermeket a foglalkozások segítik abban, hogy trauma nélkül vészelje át a betegséggel járó nehéz élethelyzetet. A csoportmunka eredményétől azt várjuk, hogy a gyermekek lelkileg kiegyensúlyozottabbá válnak, javul életminőségük, közelebbi kapcsolatba kerülnek az orvosokkal, nővérekkel. Félelmeiket, szorongásaikat fel merik tárni.

Családlátogató nővér program

A rehabilitációs munkában is minden szakma képviselője jelen van. Legnagyobb szerepet mégis a szociális munkás kaphat, aki a „kórház kinyújtott kezeként”, egyfajta védőhálóként segíti, gördülékenyebbé teszi a betegek leválását a biztonságos kórházi létről a hétköznapokba. A szociális munkás elmegy a családokhoz, és reagál a problémáikra. Ezen túlmenően prevenciót végez azáltal, hogy az észlelt nehézségeket, problémákat közvetíti a team többi tagja felé. A betegek és családjaik által észlelt problémák alapvetően 4 területen csoportosulnak:

• 1. Informáltság: Betegséggel, transzplantációval kapcsolatos információk elérhetősége. Higiénés és táplálkozással kapcsolatos információk elérhetősége. Szociális és egészségügyi forrásokkal, szervezetekkel kapcsolatos információk elérhetősége.
• 2. Tájékoztatás, hiedelmek oldása: Háziorvos, iskola
• 3. Praktikus problémák: Anyagi nehézségek, otthoni körülmények átalakítása, higiénés és táplálkozással kapcsolatos dilemmák
• 4. Pszichoszociális problémák: Megbélyegzés, diszkriminációKóros pszichés reakciók. Betegség feldolgozása, identitásváltás stb.

Amint a felsorolásból is látszik, meglehetősen komplex problematika jelenik meg, amely túlmutat egy szociális munkás kompetenciáján és más szakmák bevonását is szükségessé teszi. Ugyanakkor az is látható, hogy az említett problématerületek a betegség valamennyi szakaszát érintik, az egyes fázisok csupán a problématerületek konkrét megjelenési formájában térnek el. Ilyen módon természetesen a szociális munkás munkája sem kizárólag csak a rehabilitációra korlátozódhat.
Mind a problémák felmérése, mind az azokra való reagálás segítő beszélgetés formájában zajlik. Ezért lényeges, hogy a „segítő” megfelelően tapasztalt legyen, valamint ismerje a beteget és családját. Emellett a szociális munkás különböző információs anyagok rendelkezésre bocsátásával segíti a családot a különböző életvezetéssel kapcsolatos szabályok betartásában. Ezeket az információs anyagokat a Szent László Kórház transzplantációs osztálya és a Tűzoltó utcai Klinika Onkológiai és Hematológiai Osztálya bocsátja rendelkezésére.

A program helyszíne:

Tűzoltó utcai Klinika Onkológiai és Hematológiai Osztály 2 fő kijárós nővér.