ADÓSZÁM: 18356076-1-03
K&H Bank: 10400621-06201821-00000000
MagNet Bank: 16200106-00067379-00000000
ADÓSZÁM: 18356076-1-03
K&H Bank: 10400621-06201821-00000000
MagNet Bank: 16200106-00067379-00000000
2018. augusztus 07.
Jó hírünk van: 24 gyerekkel szálltunk fel Budapesten a Liszt Ferenc repülőtéren a gépre és 24 gyerekkel szálltunk le Moszkvában a Seremetyjevói repülőtéren. A repülőn végre mindenki megtömhette a pocakját körözöttes csirke felvágottas szendviccsel, és hozzá narancs vagy almalevet kortyolhatott. Az orosz légikisasszonyok játékokat, papírt, ceruzát osztottak ki, majd öveket becsatolni!, megkezdődött a felszállás. A beálló csendben érezni lehetett a gyerekek várakozását: repülünk! A fiúk sasnak képzelték magukat, a kislányok angyaloknak. Mindannyiuknak szárnyuk nőtt. Még azoknak a gyerekeknek is nagy csoda lehetett ez, akik a szüleikkel együtt már repültek, hát még azoknak, akik most emelkedtek az égbe először! Míg fogytak a szendvicsek, a gépóriás vastag felhőpaplan felett úszott. Johanna ezalatt megrajzolt egy szemet, majd ki is színezte, a mellette ülő Erik pedig eljátszadozott a telefonján. Egy szempillantás alatt elszállt a 2 óra, és máris újra be kellett csatolnunk az öveket. Leszállás!- hangzott a pilótafülke felől -, mindenki maradjon a helyén. A légikisasszonyok csak egyszer szóltak ránk, hogy legyünk csendesebben, de szerintünk azt se kellett volna. A gyerekek ugyanis roppant oldottan bár, de nagyon is rendesen viselkedtek. Nem volt rohangálás, kiabálás, mindenfelől boldog, izgatott nevetgéléseket hallottunk. Türelmesen, okosan várták, hogy megérkezzünk. Aztán a hatalmas gépmadár süllyedni kezdett, és megláttuk magunk alatt Moszkvát. Az ablaknál ülő fiú kinézett az ablakon, és eltátotta a száját: Ez az óriási város Oroszország fővárosa? Így igaz. Egy 20 milliós metropolisz felhőkarcolókkal. Ez Moszkva. Két percen belül landoltunk, és a gépmadár csendesen beúszott a parkolóba. A pilóta úgy tette le a gépet, hogy szinte észre sem vettük. Jelentjük: Moszkvában is 30 fok van. Az aszfalt döntötte a hőséget, amikor leszálltunk. A busz már várt ránk a parkolóban, úgyhogy az útlevél ellenőrzés után azonnal beszállhattunk. Hűtött víz, kényelmes székek, klíma: mi kell még? Az első izgalmakon túljutottunk, és még a kis Marcsi arcáról sem olvadt le a mosoly. A kísérők sorban álltak, közrefogták a gyerekeket és máris az Aeropolis Hotel előtt álltunk. Gyorsabban ment, mint gondoltuk, pedig Moszkvában szinte mindig dugó van az 5 sávos utak ellenére is. Velünk szemben a Péter-Pál Úti Palota, ami 1703-ban épült I.Péter cár számára , és amelynek ikertestvérét Szentpétervárott találhatjuk… Azonnal szobaosztás, és a fáradt gyerekek felmehettek kicsit pihenni a szobájukba. Végül 20 órakor (moszkvai idő szerint 21) vonultunk át vacsorázni az 50 méterre lévő sportcsarnok ebédlőjébe. Az asztalok szépen megterítve, csirkesült krumplipürével, hozzá oroszosan középre készített nyers zöldség, uborka, kapor, paradicsom. Bercel egyenesen falta, nagyon ízlett neki, hozzá még kenyeret is harapott. Aztán meghúztuk a dobozos alma gyümölcslevet is. Mindenki jóllakott, hálásan doboltuk ki az asztalokon, hogy „szpa-szi-ba”, kö-szö-nöm! Az orosz konyhai önkéntesek meg, hogy „Na zdarovje” egészségetekre! A gyerekek eddigre elpilledtek, még eszegettek egy kis süteményt, kaptak tartalék ásványvizet – mert Moszkvában ihatatlan a víz -, és ágyba küldtük őket. 10 órakor már mindenki aludt, kivéve a felnőtteket. Ők még részt vettek egy esti eligazításon le-lecsukódó szempillákkal, majd ők is beestek az ágyba. Holnap hét órakor kelünk, mert nyolckor már reggeli. És kezdődhetnek az olimpiai versenyek. Hajrá srácok!
Jelentjük: ezúttal nem igazolódott Murphy törvénye, a péntek jól kezdődött, és még jobban végződött. Este tízkor, éjszakai fényeknél ugyanis még hajókáztunk egyet a Moszkva folyón, hála a magyar nagykövetnek. Miközben csendesen úsztunk a hömpölygő, fekete vízen, egymás után vonultak el mellettünk a kivilágított, ragyogó épületek. Moszkva káprázatosan gazdag város, tele felhőkarcolókkal, barokk Sztálin–homlokzatokkal valamint a házak tövében megbúvó gyönyörű, aranykupolás templomokkal (állítólag mostanában épül hozzájuk még néhány). És az emberek veszettül táncolnak, mulatnak a rakpartokon, demonstrálva, hogy itt bizony jó mostanság élni! Ám mielőtt még irigykedni kezdtünk volna, Márti, a tolmácsunk kijózanított bennünket, sokan élnek szegénységben. Oroszország fejlődő ország, annak minden előnyével és hátrányával. Még csak egy adat: a fővárosban kétszer annyian élnek, mint egész Magyarországon. Egészen más dimenziók vannak itt, például hatalmas tömeg folytonos tülekedés. Ezt azonban ezen az éjszakán egy percre elfelejthettük. De vissza a nap elejére! 10 –kor megnyitották a sportcsarnokban a játékokat, és elkezdődhettek a versenyek. Megnyitón nem unalmas ünnepi beszédet kell érteni, az oroszok a gyermeki lélek nagy ismerői. Látványos show-műsort celebráltak a kis győzteseknek, tele színnel és nevetéssel. A gyerekek beözönlöttek a stadion közepére, ahol a színpadról két bohóc szórakoztatta őket, gyerekdalok szóltak, és a kicsik között jelmezes mesefigurák jártak-keltek a mosolygós kostól az űrlényekig, még egy birodalmi osztagost is láttunk hamisítatlan, talpig hófehér páncélban a Star Wars-ból. S hogy mik történtek a nagy kavalkád közepette? Például egy óriási krokodil bekapta egy kisgyerek fejét. Mondanunk sem kell, a kezdeti ijedtségnek nagy kacagás lett a vége. De volt tűzijáték, játszóház, tombola, az orosz házigazdák igazán kitettek magukért, és a gyerekek tátott szájjal figyeltek. Elkezdődött a verseny. A gyerekek nyakában ott lógott egy papírcetlin, kinek, mikor, melyik terembe kell mennie, attól függően, pingpong versenyre vagy futásra jelentkezett. Mert pénteken ez a két versenyszám volt soron. A kísérők szeme állandóan a kicsiken volt, hogy mindegyikük pontban megjelenjen a mérkőzéseken. A pingpong-teremben hamarosan rettegték a magyar versenyzőket, olyan jól teljesítettek. Egyetlen fennakadás volt csak, amikor Kiss Máté megnyert szerváját – reméljük csupán figyelmetlenségből-, a bíró ellenfele, egy indiai kisfiú javára írta. Ez alapján ő nyerte volna a körmérkőzést, bár a vak is látta, hogy Máté jobban játszik. Szerencsére az ECHO tv munkatársai videóra vették a mérkőzést, így a magyar csapat be tudta bizonyítani az igazát. Máté győzött! Gratulálunk neki. Bakóczi Dani és Kovács Ádám sem maradtak le tőle sokkal, ők is nyertek a korcsoportjukban egy- egy bronzérmet. És hogy a lányoknak se kelljen szégyenkezniük, a 12-13 évesek korcsoportjában Polgár Hanna sorban elvert mindenkit, és elhozta az aranyérmet. Nekik is szívből gratulálunk. Ez azonban még nem volt elég, délután a 14 éves Szokolics Sára Rebeka állt asztalhoz, és könnyed, de biztos mozdulatokkal leiskolázta az egész mezőnyt. Saciból olyan nyugalom és profizmus áradt mindvégig, hogy tátott szájjal csodáltuk. Hát még amikor megtudtuk, hogy két évvel ezelőtt, ugyanitt, Moszkvában vett először pingpong ütőt a kezébe! Isten áldotta tehetségének köszönhetően akkor is győzött, és elhatározta, hogy ha hazaér, megtanul rendesen asztaliteniszezni. Ma már betegsége ellenére leigazolt játékos. Le a kalappal! De térjünk át az atlétikára! A hatvan méteres, rövid távú futóversenyeket a nagycsarnokban rendezték, itt táborozott a lelátón a magyar csapat napközben. Így végignézhettük az összes rajtot, és rekedtre drukkoltuk, kiabáltuk magunkat, ha magyar gyerek is volt az indulók között. Kovács Máté nagyon izgult a versenyszáma előtt. Gondoltuk, de jó, akkor nő benne a feszültség, és ki fog tenni magáért. És a 13 éves fiú tényleg nyert!( Tulajdonképpen második lett, de az első helyezett nem számít, mert kétszer olyan hosszú lábai voltak, mint Máténak. Ez nem fair:) Úgyhogy Máté a díjkiosztón büszkén léphetett fel az ezüstérmesek dobogójára. Kovács Ádámnak nem volt elég a pingpong bronz, a futásnál is rajthoz állt, és elorozta az aranyérmet a többiek elől. Mologyec! –ahogy az oroszok mondanák (Ügyes). Végül, de nem utolsó sorban Polgár Hannának gratulálunk, aki valószínűleg futásra termett. Csak beindította nyurga lábait, és azok egészen a célig repítették, mintha nem is érintené a földet. Ő bronzérmet vihet haza! A magyar csapat, csekély létszámához képest tehát kitűnően teljesített. Közben pedig a gyerekek kijátszhatták magukat. Aki éppen nem versenyzett, vagy más versenyszámokban, másik napon indult, kézműves foglalkozásokon vehetett részt, játszóházban ugrálhatott, tigrisnek vagy pillangónak festethette ki az arcát- Vanda még a hajóra is ebben az álarcban érkezett-, esetleg hennadíszítéssel ékesíthette a kezét, mint Johanna. A kis Marcsi pedig mindenütt ott volt, futott és izgult, amikor pedig elfáradt, felmászott a kísérője, Gabi néni ölébe. Estére remekül összeszokott a csapat, senki nem maradt le a metróról, a gyerekek éjfélig remekül szórakoztak. Marcsikán kívül senki sem álmosodott el, mondtuk is, hogy jobban bírják, mint a felnőttek. Remek kis emberek a győztesek.
Eredmények:
Asztalitenisz:
Futás:
A szombat reggel érthetően kicsit nehézkesebben indult, mint az előző, néhányan még nagyon álmosan pislogtak a reggelinél. Szerencsére reggeli után kaptunk egy kis pihenőt. A pihenés meg is hozta az eredményét: a magyarok ismét éremesővel jöttek haza. Ez a nap a programnak megfelelően a lövészet és az úszás jegyében telt. Mivel úszásra elég sokan jelentkeztek, a magyar csapat még délelőtt ketté vált, és az úszókkal kísérőik átvonultak a szomszédos uszodába. kívülről kék kokca épület képzeljenek el, amely azonban belül szép, világos, és ami a lényeg, tiszta. A gyerekek úszódresszel és papuccsal felszerelve érkeztek, majd perceken belül birtokba vették az öltözőket, és átvedlettek igazi sportolókká. Mi, felnőttek pedig újra megcsodálhattuk, hogy ezek a kicsik milyen fegyelmezettek és kötelességtudóak. Most is szó nélkül követték az utasításokat. Nem volt nyafogás, sírás, türelmetlenkedés, a nagy meleg ellenére szótlanul végigállták a megnyitó ünnepséget. Mondjuk, nem is lehet ráfogni, hogy unalmas lett volna. Megszólalt a szovjet himnusz, ami önmagában felemelő élmény, majd bemutatták a zsűri tagjait, akik ezúttal is egytől-egyig nagy nevek, úszó világbajnokok voltak. Majd a gyerekeket odakísérték a rajthoz, és néhány biztató szó után felállhattak a kőre. Egy pisztolylövés, és a kicsik bátran beugrottak a vízbe. Mindenki abban az úszásnemben úszhatott, amelyikben akart, vagy amelyik a legjobban ment neki. Öröm volt látni, a kis versenyzők milyen lelkesen csapkodják karjukkal a vizet, és szelik át pillanatok alatt a 20 méteres medencét. Ez volt a kitűzött táv, egy medencehossz. A nézők közben biztatták őket, hajráztak nekik, pillanatokon belül őrült hangzavar uralkodott az uszodában. Itt magyar zászló lengett a lelátókon, amott orosz, bolgár, portugál, német, kazahsztán – tizenöt ország képviseltette magát. Végül minden versenyzőnek sikerült teljesíteni a távot. A lányok közül Istovkovics Panna bizonyult a leggyorsabbnak, délután ő állhatott a dobogó legfelső lépcsőjére, neki tapsolhattunk, éljenezhettünk, és ő kapott malomkeréknyi virágcsokrot, hogy majd leszakadtak a karjai. Látni kellett volna a kilencéves győztes pofiján a ragyogó mosoly! Élete egyik legszebb napja volt ez… Az első győzelem, mint tudjuk, óriási önbizalmat kölcsönöz, és nem csak annak a versenyzőnek, aki éppen győzött, hanem az egész csapatnak. Panna győzelmén a többiek is felbátorodtak, és a következő rajtnál már elengedettebben, magabiztosabban úsztak. Bár több érem ennek ellenére nem született, minden bátor részvevőnek szívből gratulálunk. A sportcsarnokban ezalatt zajlott a lövészet. Mivel egyszerre csak egy versenyző célozhatott a futurisztikus hatású fegyverrel (nemigen hasonlított a hagyományos lőfegyverekre), kicsit elhúzódott a verseny. Az eredményt azonnal digitálisan kijelezte egy műszer, úgyhogy a tévedés lehetősége eleve ki volt zárva. Mi, nézők, pedig megcsodáltuk a haditechnika legújabb csodáját. Az összesítésnél a 12-13 évesek korcsoportjában a lányok között Kovács Fanni Veronika tett ki magáért, az első helyen végzett, a 10-11 éves fiúknál pedig Pacsay Áron Káleb nyert ezüstérmet. Volt öröm, hiszen fantasztikus teljesítmény ez. A díjkiosztás ismét késő délutánra maradt, de nem kevésbé színes és szórakoztató körülmények között folyt, mint tegnap. A szervezők ügyeltek arra, hogy minél több kisgyerek kapjon érmet, és a dobogóról lelépve nagy versenyzőket megillető ováció fogadja. Mi, kísérők, drukkerek pedig lelkesen közreműködtünk ebben. Mindeközben az előcsarnokban egész nap sakkedzések folytak. De erről majd holnap.
Eredmények:
Lövészet:
Úszás:
4. nap, vasárnap:
A ma este teljes „őrületbe” fulladt. Ne értsék félre, nem történt semmi baj, sőt! A kísérők és a gyerekek a győzelmeink örömére vad táncba kezdtek a színpad előtt, ahol is „Pumukli”, egy szőke, göndör hajú orosz bohóc nyomta a karaokét. Egyszer csak valahonnan ezüsteső hullott ránk, és a táncolókra csavarodtak, bogózódtak a csillogó ezüstszalagok. Eddigre mindenki belejött az ünneplésbe, az összes magyar, bolgár, szerb, horvát, német, kazah, kirgiz – fel se tudom sorolni a résztvevő 15 országot-, és indiai gyerek ott vonaglott a diszkóban. Még a színpadra is felmerészkedtek néhányan, többek között az összes magyar gyerek, hogy ott domborítsanak tovább. Este 10-re a tetőfokára hágott a hangulat. Ünnepelt az összes kis győztes, örült, boldog volt a sok önkéntes kísérő. Sokat kaptak ezektől a gyerekektől az eltelt négy nap alatt. Ragaszkodást, szeretetet, de főleg sikerélményt. A valahai betegek végleg meggyógyultak, a lábadozók újra lendületet kaptak a győzelmektől, és ez mindenkit boldogsággal töltött el. Elfelejtettek mindent, a sok injekciós tűt, műtétet, portot, mindent, ami valaha a betegséget jelentette. Egészségesek és életteliek voltak ismét. Reméljük, így is marad… A vasárnap egyébként a sakké és a focié lett. Mindkettő igazi magyar műfaj, a gyerekeink is remekeltek bennük. Sakkban a kis Marcsi a nyolc-kilencévesek kategóriájában gyakorlatilag húsz percenként elvert valakit. Öt játszmából négyet könnyedén megnyert, és az ötödiket is csak azért veszítette el, mert már nagyon késő volt, öt óra, és a meleg megszorult a teremben, Marcsika elfáradt. (Ennek ellenére este alig lehetett ágyba parancsolni:). A díjkiosztásnál a dobogó második helyére állhatott, és az ezüstérem mellé óriási virágcsokrot kapott. A 11 éves Bercel se sokkal maradt el tőle. Sőt, alighanem egyáltalán nem, hiszen ugyanígy teljesített a korcsoportjában. A harmadik mérkőzés után csillogó szemmel közölte, hogy „háromból három”! Összeölelgettük, előre is. Az ő nyakába is ezüstérem került. A foci egy másik, nagyobb teremben folyt, a műfüves pályán. A fiaink itt is kitűnően teljesítettek. Kiss Máté úgy futott a pályán, mint a nyúl, Ronaldino is megirigyelhette volna. Gólt ugyan nem lőtt, de remek passzokat adott, úgyhogy megérdemelte a sok tapsot, amivel a közönség a játékosokat jutalmazta. Végül a nemzetközi csapat, amelyet előző nap, szombaton sorsolással állítottak össze, aranyérmet nyert! Három másik korosztályos focistánk is volt: Bukóczi Dániel és Kovács Ádám egy csapatban játszottak, és alaposan elverték az ellenfeleiket. A díjkiosztáson ezüstérem került a nyakukba. Gratulálunk nekik! Joó Sanyi a 14-16 évesekkel került egy csapatba, végül aranyéremmel fejezték be a kupát. Sanyi előtte húzott egy szerencsekártyát, amin ez állt: „ A mosolyod megszépít!” Így lett. Sanyinak egész délután fülig ért a szája. Mátéval együtt azt mondogatták: „Köszönjük ezt az olimpiát, nagyon jó volt!” El ne felejtsem Fürcht Eriket, aki egyedül állt magyarként pályára a 10-11 évesekkel, és bronzérmet nyertek. Valamint Helmeczi Kristófot, aki a 7-9 évesek egyik csapatában sok jó passzal tüntette ki magát. Nem tudtuk hányadikak lettek, csak a délutáni díjkiosztón derült ki, hogy aranyérmesek! A srácok piros-fehér-zöldet lobogtattak a kezükben, amikor kirohantak a dobogóhoz, mi pedig állva, könnyes szemmel éljeneztük őket. Virágeső, fotó, megdicsőült mosolyok. Ezért érdemes volt. A terv teljesítve, kezdődhet a mulatság! Holnap este 20 órakor otthon találkozhatnak a gyerekeikkel. Mindenkinek jó éjszakát, további szép nyarat kívánunk!
Eredmények:
Sakk:
Labdarúgás:
Elérkeztünk a moszkvai utazásunk utolsó napjához. Reggeli után 9 órakar gyülekeztünk a szálloda aulájában, ahol a már összepakolt nagy bőröndökkel vártuk a buszt, ami elvitt minket a folyóparti kikötőbe. Ott hajóra szálltunk és indult az izgalmas hajótúra. A gyönyörű időben voltak, akik a hajó fedélzetén élvezték a napsütést és voltak akik a hajó gyomrában hűsöltek. A hajón mindenféle finomságok várták a megéhezett csoportunkat. A gyerekek nagy örömére a főétel frissen sütött pizza volt, de ezen kívül szendvicsek, finom gyümölcsök, jégkrémek voltak feltálalva. A hajóról nagyon sok nevezetességet pl: A Kremlt, a Megváltó Krisztus Székesegyházat, a Tretyjakov Képtárat, a Gorkij parkot a 98 méteres Szent Péter cár hajón álló szobrát és még sok sok monumentális épületeket láthattunk. A kirándulás után buszra szálltunk és meg sem álltunk a reptérig. A becsekkolás után volt idő egy kis szuvenír vásárlásra, majd beszálltunk a gépre és izgatottan vártunk a felszállásra. Fél 8-kor landoltunk Budapesten. A reptéren búcsú és a fogadtatás percei következtek. Búcsú egymástól és vidám fogadtatás a reptéren várokozó szülőktől, hozzátartozóktól. Reméljük, hogy mindenki életre szóló élményekkel lett gazdagabb, jó kis csapat volt!
Képgaléria:
Első nap Második nap Harmadik nap Negyedik nap Ötödik nap
Cikkek:
Nemzeti Sport Echo tv – második nap Echo tv – harmadik nap Echo tv – negyedik nap Moatsz Origo Nők Lapja
Tv riportok:
Echo tv – első versenynap Echo tv – második versenynap Echo tv – harmadik versenynap
Az esemény támogatói
+36 1 299 0422
iroda@dgy.hu
