Evelin története

Evelint 2008-ban agydaganattal műtötték meg. Amikor megismertük sem beszélni,sem állni és járni nem tudott. Annyi ereje sem volt, hogy mágneses betűtáblán összerakja a betűket, vagy a szóképeket. A kettős látása több mint egy évig megnehezítette az életét. Később tudtuk csak meg, hogy mindent megértett, ami kürülötte történt, de önállóan nem tudta kifejezni magát. Szerető és gondoskodó nagynénje elmondása alapján kb.három hónap telt el, mire Evelin beszédét meg lehetett érteni. Igen lassan, halkan és tagoltan beszélt. A kórházi gyógytorna mellett, melyet Pektor Gabi, alapítványunk gyógytornásza vezetett, a nagynéni nagyon sokat hordta Rehabilitációra a gyermeket. Megtanult felügyelet  mellett  önállóan rolátorral közlekedni. Ez az eszköz sík terepen nagyon jól használható, de a gödrös utcán már kevésbé. A gyógyuláshoz, a felépüléshez az is kell, hogy a kis és a nagyobb betegek maguk is megtegyenek mindent azért, hogy felépüljenek. Evelin úgy érezzük, hogy egy ilyen fiatal lány, akinek nagyon sok vágya van még az életben, amit szeretne elérni. Kedves, közreműködő, jó humorú hölgy, aki igyekszik mindig nagyon csinosan felöltözni és ügyelni a kiegészítő ékszerek, sálak harmóniájára. Igazi közösségi ember, aki szeret vidám társaságban jókat beszélgetni, nevetgélni, társasjátékozni. Erre Kiskőrösön az alapítvány Rehabilitációs Központjában, a Mindenjó Házban is sok lehetősége volt.

A következő gondolatokat ő írta magáról:

“Tegzes Evelin vagyok, 22 éves 2008 óta vagyok beteg. Kiskunhalason lakom és ott a Vári Szabó István Szakmunkásképző Iskolába járok, kézi és gépi hímzőnek tanulok, most végzek tavasszal. Műtét óta elektromos mopeddal közlekedem, megtanultam könyökös mankózni ,háromkerekű kerékpárral közlekedni. Van egy kiskutyám, Picurnak hívják. Szabadidőmben szeretek internetezni.  Sokat szoktam a nagyszüleimhez menni, a kiskutyámmal, mivel a nagyik kertes házban laknak. A kicsikém sokat szokott ott futkározni és én sokat játszom vele. Nagyon szeretek sütkérezni a családdal.”