Adományozz hajat a beteg gyermekeknek

A Beauty Trend Show-n a hét végén 26 fiatal, idős, kicsi és nagy, fiú és kis lányka ajánlotta fel levágott haját, hogy a kemoterápia miatt hajukat elvesztett gyerekek az átmeneti időszakra parókát kaphassanak, amíg saját hajacskájuk a gyógyulást követően újra gyönyörű dússá növekszik. Addigra a levágott hajak is újra megnőnek, és újra tovább lehet adni. Köszönjük minden önkéntes segítőnknek!

Magyarországon évente kb. 300 esetben diagnosztizálnak új daganatos megbetegedést gyerekeknél, és mivel a kezelésük gyakran több évig is eltart, így átlagosan 500-550 gyereket kezelnek folyamatosan. A betegség nemcsak testi, de lelki erőpróba is, hiszen ezek a gyerekek kiszakadnak az otthonukból, az iskolából, a sportból, és gyakran a baráti programokon sem tudnak részt venni. Mégis az egyik legnagyobb trauma a kezelések során, főleg a kislányoknál, amikor elveszítik a hajukat. A lelki törés a gyógyulásukat is megnehezíti.

A fodrászok most összefogtak, hogy ezeken a kis betegeken segítsenek, és minél több hajat gyűjtsenek össze, hogy parókákat készíthessenek nekik. Most hétvégén a szépségipar legnagyobb rendezvényén, a Beauty Trend Show-n várják azokat a nagylelkű és hosszú hajú embereket, akik a hajukat a beteg gyerekeknek ajánlják fel; kb. 25-30 cm hosszú hajra van szükség egy parókához.

• Barbi a kezelések következtében veszítette el haját és sajnos a hajhagymák később, a kezelések végeztével sem regenerálódtak. A hajadományozóknak köszönhetően boldog és mosolygós, Barbit láthatunk.
• Gerencsér Ágnes, egy öt éves kisfiú édesanyja , egy Komárom melletti kis településről, Ácsról vonatozott Budapestre, hogy felajánlja szép hosszú haját a rászorulóknak…Így élte át a történteket: Néhány héttel ezelőtt láttam egy felhívást a Facebookon, ami arról szólt, hogy a Beauty Trend Show-n akinek elég hosszú a haja, felajánlhatja a beteg gyerekek parókájához, cserébe a fodrászoktól kap egy új frizurát. Először automatikusan megosztottam. Aztán elgondolkodtam, hogy mihez kezdenék, ha az én gyermekem lenne súlyos beteg. Beleőrülnék a tehetetlenségbe. Attól kezdve biztos voltam benne, hogy el kell mennem arra a rendezvényre.Nem volt egyszerű megoldani, de valami végig hajtott, és csak azt láttam magam előtt, hogy mennem kell. Végül egyedül elvonatoztam Budapestre. Aztán már csak azon aggódtam, hogy elég hosszú-e a hajam (kb.25-30 cm szükséges), sorra kerülök-e? A parókakészítő hölgy, amikor meglátott, először azt mondta, ez kevés! Kicsit kétségbe estem. Végül megbeszéltük, hogy nem érdekel, mennyire lesz rövid a hajam. Majd visszanő. Itt muszáj még beszélnem arról a furcsa érzésről, amit hajvágás közben éltem meg. Máskor elég rosszul érintett, ha az addig hosszú hajamból egyszerre kicsit hosszabbat vágattam. De ott akkor… Boldog voltam! És közben láttam a nézelődő emberek tekintetét. Hát az valami leírhatatlan. Mintha egyszerre éreztek volna büszkeséget attól, amit én megteszek, csodálatot, és még mintha sajnáltak is volna kicsit. Jó lehet, hogy könnybe lábadt kicsit a szemem. De inkább csak az ő pillantásuk miatt. Megható volt, és jó érzés, hogy legalább ennyivel kicsit segíthetek a gyerekeknek. És közben arra gondoltam, hogy “Engem ne sajnáljatok! Nem a hajamat siratom. Az enyém visszanő. Ez az én döntésem volt. Megpróbáltuk megkeresni a fodrász csapatot, akikre sajnos várni kellett. Addig körbejártuk a rendezvény különböző standjait. Teljesen feltöltődve indultam haza. Úgy éreztem, és azóta is azt érzem, hogy sokkal többet kaptam, mint amit adtam. Egy csodás napot tölthettem el nagyszerű emberek társaságában. Megismerhettem az alapítványt dr. Bakó Katalin segítségével, akivel nagy örömömre azóta is tartjuk a kapcsolatot. És amire nagyon büszke vagyok, hogy azóta az alapítvány önkéntese lehetek. Bízom benne, hogy viszonozhatom a sok kedvességet, és szeretetet, amit kaptam cserébe egy döntésemért.

“Ha együtt segítünk, minden sikerül!”